Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás oldala

Beszámoló a 2012-es ENC konferenciáról Lengyelország, Gora Swietej Anny (Szent Anna hegy)

Idén, november 15 és 18 között ismét szép számban – harminchárman – vehettünk részt Erdélyből az Európai Közösségek Hálózatának (ENC) konferenciáján Románia képviseletében.

Az ENC rendeltetése összefogni és támogatni az Európában működő karizmatikus közösségeket, s az évenkénti találkozók célja többek között elmélyíteni a tudatot, hogy egy nagy család részesei vagyunk. A találkozónak ezúttal is az ismert lengyelországi zarándokhely, Szent Anna-hegye adott otthont. A festői szépségű környezet kiváló lehetőséget nyújtott számunkra a világ zajától való eltávolodásra, az Istennel és egymással való találkozásra.

A konferencián több mint tíz ország képviseltette magát – többnyire Közép-Kelet Európából – és a résztvevők száma megközelítette a háromszázat.

Meghívott előadóként idén Marcel Rebiai-t köszönthettük, akinek életrajzi adatai önmagukért beszélnek: arab apától, zsidó anyától származik, egy messiáshívő zsidó közösség vezetője Jeruzsálemben, az arabok és zsidók közötti kiengesztelődés fáradhatatlan harcosa.

Előadássorozatában Rebiai az alapoktól építkezett: Ki vagy mi határozza meg az identitásomat? Ki vagyok valójában? Miért van szükség a közösségi létre? Mi a házasok valamint az egyedülállók szerepe a közösségben? stb. Az identitás kérdését vizsgálva az előadó szembeállította az árva gyermek lelkületét az istengyermeki lelkülettel. Árva gyermeki lelkület jellemző ránk, ha identitásunkat függővé tesszük a teljesítményünktől, mások elismerésétől, értékelésétől. Az istengyermeki lelkület ezzel szemben azt jelenti, hogy bensőleg szabad vagyok az identitásom külső jegyeitől, és valóban elhiszem, hogy Isten, mint gyermekének, mindent nekem adott.

Az előadók között szerepelt továbbá Darius Jeziorny, a Katolikus Karizmatikus Megújulás Kelet-Európáért felelős volt vezetője, aki a megújulás világszintű helyzetét mutatta be nekünk, hangsúlyt fektetve az európai kontinensen fennálló helyzetre.

Az előadások sorozatát Johannes Fichtenbauer, az ENC elnöke zárta, aki, mint azt már megszokhattuk, az ENC jövőjéről beszélt. A II Vatikáni Zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulóján Fichtenbauer kiemelte a Zsinat jelentőségét, időszerűségét, és arra buzdított, hogy a következő három évben még inkább figyeljük az idők jeleit és törekedjünk gyakorlatba ültetni a Zsinat által megfogalmazott törekvéseket, az „új evangelizáció” szolgálatát.

A résztvevők délutánonként a következő műhelymunkák között válogathattak: Izrael Isten szemében, az Iszlám kihívása, a prófétai hivatás, a közösség elkötelezett tagjainak motiválása. Az előadások és műhelymunkák mellett egyéb közösségteremtő programokra is sor került. Péntek este hagyományszerűen a közbenjárás kapott főszerepet. Mint különböző nemzetek képviselői, Isten elé vittük egymás nemzeteinek a hálaadását és imaszándékait, mely arra emlékeztetett, hogy egymás terhének a hordozása átível határokat és nemzetiségi különbségeket.

A találkozó egyik fénypontja pedig a szombat esti Sabbat volt, az Úr lakomájának megünneplése, majd az azt követő családi est, amely a felszabadult együttlét, jókedv ideje. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy egy ilyen sokszínű közösségben, ahol ennyi nemzet tagjaiként vagyunk jelen, milyen örömmel és felszabadultsággal tudtunk együtt játszani, táncolni, nevetni.

Azt hiszem, ez a szeretetteljes együttlét előképe a mennyei Jeruzsálemnek, ahol az összes nemzet együtt lesz a Úr színe előtt, békében és szeretetben. Hálásak vagyunk Istennek ezért a találkozóért, mert tudatosította bennünk, hogy részesei vagyunk egy nagy családnak, Isten gyermekei családjának, és „nincs többé zsidó vagy görög (…), mert mindnyájan eggyé lettetek Krisztusban” (Gal 3,28).

Elekes Szende