Részletek

Kategória: E-N-C.

Kedves ENC-s barátaink!

Johannes Fichtenbauer, az ENC elnöke szól most mindannyiunkhoz arról, hogy hogyan válaszoljunk a koronavírus-járvány kitörésére. Kérlek, olvassátok el ezt a levelet figyelmesen és készüljetek fel, hogy beálljatok az imába, amit az ENC tervez a jövő hétre.

Kedves testvérek!
A koronavírus egyre jobban korlátozza az életünket. Nem ismerem eléggé a ti régióitokat, de itt nálunk Ausztriában a helyzet eléggé próbára tesz minket. Mivel a fertőzöttek száma egyre nagyobb, a
kormány a hétköznapi életünket majdnem teljesen zárolta. A kórházak is nagy kihívásokra készülnek fel. Sokunknak nem szabad munkába járnia, iskolába és templomba sem. Más nyugati országokban már teljes karantént rendeltek el a lakosság számára. Lehet, hogy a ti hazátokban a helyzet még mindig nem súlyos. Úgy tűnik, még mindig job a helyzet
Közép- és Kelet-Európa egyes országaiban. Az egyetlen kérdés az: meddig? Mert nem úgy tűnik, hogy ez a világméretű járvány egyhamar lejárna. Mindez rengeteg kérdést vet fel. És a keresztény vezetőknek határozott választ kell adniuk. Nagyon nyitottnak kell lennünk a Szentlélekre, hogy meghalljuk, amit a tanítványainak üzen ezekben a napokban.

Sebezhetőség
A vírus rámutatott, hogy az ember mennyire sebezhető. És milyen nagyon szüksége van az Isten védelmére. Vajon a koronavírus az Isten büntetése a vétkeinkért? Én azt mondanám: Nem! Legalábbis nem direkt módon. Habár a koronavírus rossz, mégsem mondhatjuk, hogy direkt a sátántól jön, ugyanakkor az ellenség felhasználhatja. Vagy inkább ez a vírus az ítélet egy megnyilvánulási formája? Bizonyos értelemben igen! Ahogy mondtam, a vírus megmutatja, mennyire sebezhetőek vagyunk emberként. Túl sokan felejtették el, hogy az ember nem irányítója a világnak. Mi csak a teremtés részei vagyunk. És rengeteg természetes fejlődés van, ami meghalad minket. Tegyen minket a korona újra alázatossá: egyénként, hívőként és nemhívőként, nemzetként és emberiségként is. Mutassa meg nekünk ez a vírus, hogy hol van az uralkodásunk és hatalmunk határa és milyen nagyon függünk Isten védelmétől és kegyelmétől. Nyissa
meg ez a vírus sokunk szívét, akik megfeledkeztek Istenről és az ő szerető gondviseléséről. És fordítsa vissza a szívüket Istenhez, különösen az olyan időkben, mint ez.

Istenben bízunk
Az ilyen nehéz időkben odaállhatunk Isten elé telve bizakodással, békével és reménnyel, hiszen tudjuk, hogy ő véd minket a veszély, a félelem és a halál idején. A Mt 28,20-ban Jézus azt mondja: „Én veletek vagyok minden nap, az idők végezetéig.” 2Tim 1,7-ben azt olvassuk: „Isten nem a félelem lekét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a
józanságét.” Ezekben az időkben dönthetünk, hogy nem a félelem lelkétől és a pániktól vezérelve cselekszünk, hanem inkább befogadjuk a Szentlélek ajándékait: a hitet, az erőt, a szeretetet és a bölcsességet. Ebből a természetfeletti erőből táplálkozva képesek leszünk keresztülmenni a halálnak ezen a völgyén, sőt, még másokat is tudunk segíteni. Ilyenkor nekem segíteni szokott, ha elmélkedem a 23-as zsoltár szavain.

Szolidaritás
A Számok könyve 13. fejezetében Mózes törvényben rendelkezik arról, hogy mi a teendő járvány idején. Ez pedig nem a hitetlenség jele, hanem sokkal inkább azt jelzi, hogy aláveti magát Istennek és az ő bölcsességének. Az ehez hasonló időkben a keresztények mindig együttműködtek a kormánnyal, amennyiben a törvényeket jószándékkal hozták. Segítenünk kell, hogy a haláleseteket és a negatív eredményeket lehetőleg a minimálisra csökkentsük. Amikor a kormány korlátozza a mindennapi tevékenységeinket és mozgásunkat, hogy megakadályozza az új megbetegedések számát, akkor keresztényként engedelmeskednünk kell, valamint kreatív és építő módon kell közreműködnünk. Példát kell mutatnunk a többieknek. Úgyhogy, kérlek, maradjatok otthon! Korlátozzátok a társas érintkezések számát! Tegyetek meg mindent, hogy megakadályozzátok a vírus terjedését! Sajnos minden társadalomban vannak olyanok, akik ellenkeznek az ilyesfajta megszorításokkal, és figyelmen kívül hagyják vagy megkérdőjelezik a kormány szándékát. Egyes keresztények ezt indokolatlan és hibás „hitérvekkel” teszik. Nem szabad közéjük tartoznunk!

Szolgálat
Valahányszor a történelem folyamán a dolgok nehézzé és veszélyessé váltak, a keresztények voltak azok, akik szeretettel szolgáltak, mivel az Istenbe vetett hitük nagyobb volt, mint a haláltól való félelmük. Ennek igaznak kell lennie a mostani katasztrófa-sújtotta időkben is. Keresztényként elérhetőnek kell lennünk a szomszédaink számára, az öregek és gyengék számára, hogy segítsünk, szolgáljunk, tegyük meg mindazt, amit tennünk kell – még akkor is, ha ezzel a saját jóllétünket kockáztatjuk.
Kr. u. 165-ből van egy csodálatos tanúságtételünk. Rómában járvány tört ki. Naponta ötezren haltak meg, és a császár is meghalt. A pogány papok reménytelenek voltak. Ebben a kaotikus helyzetben a keresztények vállalták a betegek gondozását, hiszen azokat kilökték az utcákra. Még a hívők sem tudtak mindenkit meggyógyítani, de kimutathatták a törődésüket a jelenlétükkel, reményteljes szavaikkal, irgalmas cselekedeteikkel. Ettől kezdve a keresztények száma nagyon megugrott Rómában, mivel a pogányok látták a szeretet kézzelfogható jeleit azok életében, akik magukat a
zsidók messiásáról nevezték el. Néhány héttel ezelőtt hasonló helyzetet láthattunk Kínában. Amikor Wuhan tartományt lezárták a koronavírus miatt, a keresztények voltak azok, akik kimentek az utcára, hogy segítsenek. Bevásároltak azoknak, akik nem tudták ezt maguknak megtenni, maszkokat osztogattak, imádkoztak azokért, akiken úrrá lett a pánik és meggyógyítottak néhány beteget. A reménytelenség és zűrzavar idején a kínai keresztények a remény forrásává lettek sokak számára.

Az evangélium hirdetése
A mostanihoz hasonló időkben sokan összezavarodnak és irányításra várnak. Ha mi nem állunk készen arra, hogy a vígasztalás és az igazság szavait adjuk át nekik, akkor ki teszi meg ezt? Az ilyen időszakok nagyszerű lehetőséget jelentenek arra, hogy megmutassuk az embereknek, hogy kicsoda az Isten, hogyan működik az ő országa, mennyire vonzó lehet egy keresztény közösség és hogy az ilyen elkötelezett kapcsolatok olyanok, mint a biztos kikötő vihar idején. De hogyan tehetjük ezt meg, amikor az egészségügyi korlátozások miatt megtiltják nekünk, hogy kimenjünk az utcára és szemtől szemben tegyünk tanúságot? Ez tulajdonképpen a mai idők áldása. A személyes és közösségi találkozókat meg lehet tartani az internet „piacterén”. Ott kell találkoznunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a tagjaink elszigetelődését megakadályozzuk. Meg kell hívnunk a barátainkat, szomszédainkat és az idegen istenkeresőket a köreinkbe. Olyan közösségi alkalmakat kell tartanunk, ahol élőben követhető az evangélium tanítása. Skype-on kell felkeresnünk azokat, akiknek lelki segítségnyújtásra, pasztorációra van szükségük. Telefonon keresztül kell közös imaalkalmat szerveznünk. Telefonon keresztül kell imádkoznunk azokért, akiknek szükségük van arra, hogy hallják az imánkat és a vígasztalásunkat. Ezeken a linkeken adunk néhány tippet, hogy mi ezt hogyan tesszük a közösségünkben.

Az idők (végének) jelei
Ahogyan a szülés közeledtével a fájdalmak és az összehúzódások egyre gyakoribbak lesznek, ugyanígy történik az ég és föld jeleivel Krisztus második eljövetele előtt. A koronavírus határozottan egy ilyen jel. Ezt komolyan kell vennünk és örvendenünk kell, mivel tudjuk, hogy ez a jel milyen hatalmas reményre mutat rá.
A Zsid 12,26-28-ban ezt olvassuk: „Még egyszer megrendítem, nemcsak a földet, hanem az eget is.” Ez arról szól, hogy a mennyben és a földön is minden át fog alakulni. Ennek a megrendülésnek az eredménye lesz Krisztus Királyságának megalakulása. Az elmúlt években és hónapokban nagyon sok ilyen jelet láthattunk a földön: az éghajlat okozta krízis, az Ausztráliában és Kaliforniában végigsöprő hőhullámok, árvíz és sáskajárás, ami Afrikán söpört végig, különböző helyeken vulkánok törtek ki – és most ez. Minden, ami megrendíthető, az meg fog rendülni. Csak az maradjon, aminek örök értéke van! Ezek a járványok és megpróbáltatások segíthetnek megtisztítani az emberiséget a helytelen
törekvéseitől, és felkészíti a szívünket az Úr vissajövetelére. Habár hívőkként máris az Isten Országához tartozunk, nem mentesülünk mindezek alól. Mivel még mindig az emberiséghez tartozunk, minket is elérnek ezek a szülési fájdalmak. Szolidaritásban együtt kell szenvednünk azokkal, akik nem tudják, mi történik. A földi szenvedésben való részvételünk
kettős. Egyrészt ez a mi részünk testként Krisztusnak, a Főnek a szenvedéséből. Másrészt ez számunkra az „arany megtisztítását” jelenti. Minden, ami még „földi” rajtunk, az leég rólunk a tisztítók lángjában. Félelem nélkül is át tudunk menni ezeken a megpróbáltatásokon! Nem fogunk elveszni! Minden egyesünknek megígérte Isten, hogy erőnkön felül nem fog megpróbálni minket.

Még több ima és böjt
Eljött az idő, hogy még többet böjtöljünk, még többet imádkozzunk, még több időt töltsünk személyes imaidőben Istennel, többet olvassuk a Szentírást, többet elmélkedjünk az Úr igéjén és többet mádkozzuk a zsolozsmát. Amire a te nemzetednek, Európának és az egész világnak most szüksége van, az, hogy még többet imádkozzunk és böjtöljünk értük. Isten képes csodát tenni és meg tudja állítani a vírust egyik napról a másikra. Én hiszem, hogy ez Isten szándéka ebben a pillanatban. Még akkor is, ha a koronavírus rossz és harcolnunk kell ellene teljes erőnkből, én meg vagyok győződve, hogy ez most egy eszköz Isten kezében. A koronavíruson keresztül Isten tanítást akar közölni a világgal – elsősorban a nyugati világgal – a büszkeségéről. Isten néha így használja fel az egyének betegségét is, hogy érettebbé és szentebbé tegye őket.

Bizonyos módon a hittel és erőteljesen végzett imáink el kell hogy kísérjék ezt a járványt.

- Imádkozhatunk azért, sőt, kell is imádkoznunk, hogy a vírus a lehető legrövidebb idő alatt érjen véget. Ugyanakkor azért is imádkoznunk kell, hogy ez a helyzet teremje meg az Isten szándéka szerinti gyümölcsöket. A két szándék nem mond ellent egymásnak a Szentlélekben.

- Imádkoznunk kell, hogy ez az időszak az evangélium szerinti aratás ideje legyen. Hogy hirdessük az evangéliumot a modern kommunikációs eszközökön keresztül, és hogy sokan nyissák meg a szívüket és térjenek meg az Istenhez.

- Imádkozzunk azokért, akiket megfertőzött a vírus, akik a körülmények miatt nagyon szenvednek, akiknek a családjait komoly anyagi veszteség ér, akik végstádimú betegek és fel kell készülniük a hazatérésre.

- Imádkozzunk az egészségügyben dolgozókért, hogy természetfeletti erővel tudjanak dolgozni, mivel egyre több a kezelésre váró beteg. Imádkozzunk a tudósokért, hogy minél hamarabb megtalálják a leghatékonyabb gyógymódot és megfékezhessék ezt a horrort még azelőtt, hogy a járvány olyan helyeket is elérhet, ahol a terjedése még borzasztóbb lehet.

- Imádkozzunk a nemzetek vezetőiért a világ minden táján, hogy a politikai döntéseiket a népük javára hozzák meg, és ne más érdekek mozgassák őket.

- Imádkozzunk a szegényebb országokért, ahol az egészségügyi rendszer gyengébb és nincsenek jól felkészülve, hogy gondozzák a betegeket.

- Imádkozzunk az apostoli egyházak vezetőiért, a prófétákért, hogy segítsenek a megértésben, az evangélistákért, hogy hogy hirdessék az igét a felkészült szíveknek, a lelkészekért és tanítókért, hogy segítsenek a népük gondozásában.

- Imádkozzunk az ENC-közösségekért, hogy az Isten világítótornyai tudjunk lenni, hogy reményt tudjunk adni a félelem és zavarodottság tengerében.

- Imádkozzunk még inkább, hogy a Szentlélek vezessen minket a Jézussal való mélyebb egységre, hogy még jobban fel legyünk készülve, amikor a Messiás végre megjelenik.

A Fil 4,6-ban ezt olvassuk: „Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban!” Töltsön be minket Istennek ez a békéje, hogy világosság lehessünk sokak számára, és mindig „legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek levő reménység okát kérdezi tőletek.” (1 Pét 3,15)

Az ENC-közösségeinket valószínűleg megkeressük a következő két hét folyamán, hogy együtt részt vegyünk egy háromnapos böjtben, hogy a Szentlélek még többet nyilatkoztasson ki nekünk, és a fent említett imaszándékokért is. Kérlek, legyetek éberek, hogy tájékoztatni tudjunk titeket mindezekről konkrét időpontokkal és magyarázatokkal.
Isten áldjon és tartson meg mindannyiotokat!

Jézusban,

Johannes Fichtenbauer 

Részletek

Kategória: E-N-C.

Együtt még jobb

Több mint tizedik alkalommal veszünk részt Erdélyből az ENC (European Network of Communities) konferencián. Ez a szervezet arra kapott elhívást, hogy az európai közösségeket egy csokorba fogja. Lelkületét tekintve karizmatikus és ökumenikusan nyitott. Segítséget nyújt képzései által a közösségeknek, hogy világosan meg tudják fogalmazni identitásukat, víziójukat és hatékony közösségi életet tudjanak építeni.

Az idei téma a Paruzia volt, amit Peter Hocken atya tartott Angliából. Kiemelte: az Egyház folyamatos várakozásban van, nemcsak az adventi időben; a tét nem kevesebb, minthogy a Menyasszonyt (az Egyházat) felkészítse a Vőlegény (Jézus) második eljövetelére.

A vasárnapi szentmisét Andrzejem Siemieniewskim lengyel püspök celebrálta.

Erdélyből 53 személy vett részt, több mint 13 közösséget képviselve. Annak külön örültünk, hogy 3 erdélyi pap is velünk volt.

Hisszük, hogy közösségeinket Isten hívta létre, és azt akarja, hogy az Ő eszközei legyünk. Az elszigetelődés minden közösségre nézve nagy veszély és ezt csak azáltal tudjuk leküzdeni, hogy nyitunk kifele, kapcsolatot keresve más közösségekkel.

Istennek legyen hála a kapott kegyelmekért!

Tisztelettel Dánél József

Részletek

Kategória: E-N-C.

Beszámoló a 2012-es ENC konferenciáról Lengyelország, Gora Swietej Anny (Szent Anna hegy)

Idén, november 15 és 18 között ismét szép számban – harminchárman – vehettünk részt Erdélyből az Európai Közösségek Hálózatának (ENC) konferenciáján Románia képviseletében.

Az ENC rendeltetése összefogni és támogatni az Európában működő karizmatikus közösségeket, s az évenkénti találkozók célja többek között elmélyíteni a tudatot, hogy egy nagy család részesei vagyunk. A találkozónak ezúttal is az ismert lengyelországi zarándokhely, Szent Anna-hegye adott otthont. A festői szépségű környezet kiváló lehetőséget nyújtott számunkra a világ zajától való eltávolodásra, az Istennel és egymással való találkozásra.

A konferencián több mint tíz ország képviseltette magát – többnyire Közép-Kelet Európából – és a résztvevők száma megközelítette a háromszázat.

Meghívott előadóként idén Marcel Rebiai-t köszönthettük, akinek életrajzi adatai önmagukért beszélnek: arab apától, zsidó anyától származik, egy messiáshívő zsidó közösség vezetője Jeruzsálemben, az arabok és zsidók közötti kiengesztelődés fáradhatatlan harcosa.

Előadássorozatában Rebiai az alapoktól építkezett: Ki vagy mi határozza meg az identitásomat? Ki vagyok valójában? Miért van szükség a közösségi létre? Mi a házasok valamint az egyedülállók szerepe a közösségben? stb. Az identitás kérdését vizsgálva az előadó szembeállította az árva gyermek lelkületét az istengyermeki lelkülettel. Árva gyermeki lelkület jellemző ránk, ha identitásunkat függővé tesszük a teljesítményünktől, mások elismerésétől, értékelésétől. Az istengyermeki lelkület ezzel szemben azt jelenti, hogy bensőleg szabad vagyok az identitásom külső jegyeitől, és valóban elhiszem, hogy Isten, mint gyermekének, mindent nekem adott.

Az előadók között szerepelt továbbá Darius Jeziorny, a Katolikus Karizmatikus Megújulás Kelet-Európáért felelős volt vezetője, aki a megújulás világszintű helyzetét mutatta be nekünk, hangsúlyt fektetve az európai kontinensen fennálló helyzetre.

Az előadások sorozatát Johannes Fichtenbauer, az ENC elnöke zárta, aki, mint azt már megszokhattuk, az ENC jövőjéről beszélt. A II Vatikáni Zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulóján Fichtenbauer kiemelte a Zsinat jelentőségét, időszerűségét, és arra buzdított, hogy a következő három évben még inkább figyeljük az idők jeleit és törekedjünk gyakorlatba ültetni a Zsinat által megfogalmazott törekvéseket, az „új evangelizáció” szolgálatát.

A résztvevők délutánonként a következő műhelymunkák között válogathattak: Izrael Isten szemében, az Iszlám kihívása, a prófétai hivatás, a közösség elkötelezett tagjainak motiválása. Az előadások és műhelymunkák mellett egyéb közösségteremtő programokra is sor került. Péntek este hagyományszerűen a közbenjárás kapott főszerepet. Mint különböző nemzetek képviselői, Isten elé vittük egymás nemzeteinek a hálaadását és imaszándékait, mely arra emlékeztetett, hogy egymás terhének a hordozása átível határokat és nemzetiségi különbségeket.

A találkozó egyik fénypontja pedig a szombat esti Sabbat volt, az Úr lakomájának megünneplése, majd az azt követő családi est, amely a felszabadult együttlét, jókedv ideje. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy egy ilyen sokszínű közösségben, ahol ennyi nemzet tagjaiként vagyunk jelen, milyen örömmel és felszabadultsággal tudtunk együtt játszani, táncolni, nevetni.

Azt hiszem, ez a szeretetteljes együttlét előképe a mennyei Jeruzsálemnek, ahol az összes nemzet együtt lesz a Úr színe előtt, békében és szeretetben. Hálásak vagyunk Istennek ezért a találkozóért, mert tudatosította bennünk, hogy részesei vagyunk egy nagy családnak, Isten gyermekei családjának, és „nincs többé zsidó vagy görög (…), mert mindnyájan eggyé lettetek Krisztusban” (Gal 3,28).

Elekes Szende