- Részletek
- Kategória: Tanúságtételek
Nagyon de nagyon jó volt az EKKM találkozó úgy felfrissültem, hogy még hétfőn is nagyon lazán mentem egyetemre, dicsőség Istennek mindazért, amit elvégzett ott. Kicsit haragudtam a népre, amikor a csodák után is meg kellett őket kérni, hogy dicsérjék az Istent. Valahogy úgy éreztem, hogy az embernek soha nem lenne elég az, amit Jézus tesz ahhoz, hogy kellőképpen oda álljon és dicsérje Istent. Eszembe jutott erről az ige, hogy: „boldogok akik nem látnak és mégis hisznek” Jn 20,29 . Abban erősített meg, hogy Jézus már megtette, amit kell és megteszi mindig hűségesen, mi viszont meg kell tanuljuk elfogadni tőle az ajándékokat, mert hanem meg is jelenhet előttünk, úgysem fog érni semmit. Nem azért gyenge a hitünk, mert nem látjuk őt itt sétálni közöttünk, hanem mert be van csukva a szemünk és legfőképpen a szívünk.H. Á.
Nagy reményekkel mentem oda, mert egy ismerősöm, aki rákos, ő is ott volt és végig a gyógyulásáért imádkoztam. Nagyon jó volt ott lenni, újra találkozni a tőlem távol élő barátaimmal. Nagyon fontos számomra az a nap, mert két évvel ezelőtt ezen a találkozón találkoztam először Istennel. Jól telt, feltöltődtem, erősödtem a hitben, még közelebb kerültem Istenhez. Jó volt kis időre elfelejteni a gondokat és nyugodtan, új erővel tértem haza.
I. F. E.
Az elmúlt években ritkán jutottam el a Karizmatikus találkozókra, de erre az alkalomra egy kerek éve készültem. Mégpedig azért, mert a diákotthonokból (katolikus diákotthonokat adminisztrálok, ez a jelenlegi munkám), már a tavaly megegyeztünk az egyetemistákkal, hogy a következő évben nem szervezzük egymásra a közösségi napot a Karizmatikus találkozóval. Én úgy jöttem el Kolozsvárról, hogy azt mondtam az Úrnak, hogy én most akarom látni és meg akarom tapasztalni az Ő csodás erejét és azt, ami a Szentírásban is benne van, azaz "vakok látnak, sánták járnak ... "stb. Kijelöltem magamnak egy pár embert a tömegből, akikről tudtam, vagy láttam, hogy súlyosan betegek és kértem és szívemből kívántam, hogy teljes gyógyulásban legyen részük ezeknek az embereknek. Amúgy én nem vagyok egy folyton csodaváró ember, de most úgy éreztem, hogy szükségem van erre a tapasztalatra. És hát csalódott voltam, amikor láttam, hogy nem igazán hallgatták meg a kérésem. Viszont amikor azt kérte Damian, hogy tegyük kezünket arra a testrészünkre, amely gyógyulásra szorul, akkor én is megtettem, de nagyot nem reméltem, és nem is tapasztaltam semmi különöset.
Nekem több, mint egy éve emésztési zavaraim vannak, napokig nincs étvágyam, éhséget sem érzek és nem tudok enni. Voltam orvosnál, de a kezelés nemhogy segített volna, hanem éppen az ellenkezőjét váltotta ki.
Vasárnap reggel, amikor felébredtem, akkor nagyon könnyűnek éreztem magamat és nagyon éhes voltam!!! De még ekkor nem jöttem rá, hogy valami változás van. Visszajöttünk Kolozsvárra és azt vettem észre, hogy egyre nagyobb az étvágyam és elkezdtem kísérletezni és a legvadabb ételkombinációkat kezdtem enni, azzal a gondolattal, hogy ha tényleg meggyógyultam, akkor semmi nem árthat abból, amit azelőtt nemhogy megenni, de ránézni sem tudtam. A testvérek a közösségben, mivel előtte tapasztaltak a küzdelmemet az étkezéssel kapcsolatosan meresztgették a szemüket és kérdezgették, hogy "mit csinálsz, kórházba akarsz kerülni?" Most mar lassan egy hete, hogy kísérletezek és meg kellett győződjek, hogy valóban történt valami. Az Úr jó volt hozzám és, habár én inkább a mások gyógyulását szerettem volna látni, rajtam tett csodát az Úr!!!
Hála es dicsőség neki mindörökké! Ámen
I. E.
- Részletek
- Kategória: Tanúságtételek
A találkozón Isten megerősítette bennem, hogy még jobban bízzak benne, adjam át az életem olyan területeit is, amelyekről úgy gondolom, hogy én könnyedén meg tudom oldani. Ha beengedem az életem minden területére Istent, akkor még az egészen apró dolgokban is sokkal nagyobb örömem lesz. Isten jelen pillanatban arra tanít, hogy tudjam átadni azokat a dolgokat, amikhez ragaszkodok, és ne próbáljam racionálisan kiszámítani és eltervezni az életemet.
Ami különösen tetszett a hétvégi találkozóban, hogy több gyóntató és imaszolgálatos volt adott időpontban, és ezért nem kellett sokáig várni, amíg sorra kerülünk.
Összességében színvonalas esemény volt, mind tanítók terén, mind a körülményeket nézve is.
Hála és dicsőség az Úrnak mindezért!
N. Bernadett
- Részletek
- Kategória: Tanúságtételek
Az idei karizmatikus találkozóra készülődve főként a vállalt imaszolgálatra összpontosítottam, hogy jó eszköz lehessek az Úr kezében és általam munkálkodhasson a testvérekben. De Isten annyira jóságos és kegyelmes, hogy engem sem hagyott „érintetlenül”, és újra megmutatta, hogy Ő a vesék és a szívek vizsgálója (Jer 20,12), nagyon jól ismer és tudja, mit és kit vittem a szívemben magammal. Már a reggeli dicsőítésben erőteljesen átéreztem, hogy bárhogyan is van, az én „hús-vér templomom” Neki épült, az Ő dicsőségére, és szívem minden húrja Róla kell(ene) muzsikáljon. De ennél is mélyebben szólított meg Jézus a szentségimádásban, amikor a legfájóbb sebemet érintette és gyógyítgatta, hiszen nekem is van olyan szerettem, aki ott lehetett volna, de nem volt ott jelen, akinek (úgy tűnik) nem elég már az én példám, az én tanúságtételem, és emiatt bizony én is sokszor tehetetlennek és gyengének érzem magam és sokszor tör rám a lelki belefáradás a harcba. De könnyeimen át a Szentlélek alaposan megmosott, és aztán Jézus magához ölelt egészen a szentmise során a szentáldozásban. Új erőt kaptam és vigasztalást Tőle, és valóban átéltem azt, hogy Jézus mindennél többet ér nekem, és ha mindenki másban csalódnom is kell, Őt nem veszíthetem el. És szintén Ő tart meg a közösség által is, amennyiben megteszem a magam részét, bátran felvállalom önmagam és elköteleződöm a közösségben. Hála és dicsőség Istennek ezért a találkozóért és minden gyümölcsért, amelyet ezen keresztül érlel bennem. Ugyanakkor külön öröm számomra, hogy a közösségünk nagy számban és együtt vehetett részt ezen a találkozón, ezáltal is növekedtünk az egymás iránti alázatban, szolgálatkészségben és az ajándékozás-ajándékozott szerepekben is.
B. Eszter
- Részletek
- Kategória: Tanúságtételek
Hála az Úrnak nagyon áldott volt a találkozó. Hálás vagyok Istennek értetek, akik előkészítettétek, és azért a munkáért, amit ott végeztetek értünk. Színvonalas volt minden szinten. A tanítások és tanúságtételek erőteljesek voltak, Isten szólt hozzám és megerősített. Otthonossá varázsoltátok a díszítéssel is, ahol igazán jól érezhettük magunkat. Jól éreztem magam, jó volt ott lenni, veletek lenni, együtt lenni.....
Hangosítás, zene, dicsőítés is nagyon jó volt. A dicsőítésben azt éltem meg, hogy a dalok egészen megmozgatták a bensőmet. Isten imádatába vezetett be, ahol bensőségesen találkozhattam az Úrral. Ez egy nagy lendületet adott nekem a szolgálathoz.
Az imaszolgálat is áldott volt. Örömmel a szívemben mentem haza attól a sok kegyelemtől, amit ezen a napon kaptam ajándékkent Istentől.
Köszönöm nektek, mindazoknak, akik tettek azért, hogy a találkozó ajándék legyen számomra, számunkra.
T. Erzsike
- Részletek
- Kategória: Tanúságtételek
Dicsőség Istennek a szombati napért! Én a Tábor hegyet tapasztaltam meg. Ma is ott szeretnék lenni egy sátorban. Nagyon jó volt megtapasztalni egy nagy közösséget, ahol ilyen sok ember van egy lélekben, egyetértésben, szeretetben, Jézus jelenlétében. Igazi menyasszonyként éltem meg, ezt a napot, ahol a vőlegénnyel találkozhattam. A szervezés szerintem jól sikerült, én nem tapasztaltam hiányt semmiben. Csak a végén hirtelen vége lett, szerettem volna még, ha a dicsőítés tovább tartott volna.
Minden dicsőség Istené!
A. Krisztina