Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás oldala

 A csíktaplocai Mustármag közösség, megalakulásának 10 éves évfordulóját ünnepelte november 24-én a Mindenszentek templomában.

A lelkinap dicsőítéssel kezdődött, amelyet Gáber Róbert és György Zsolt vezettek.

Sándor Tünde, a közösség alakulásáról, jelenéről és jövőéről beszélt.

A közösség 2002-ben alakult egy Élet a lélekben szeminárium után, amikor nagy erővel kiáradt a Szentlélek, és életre hívta ezt a kis közösséget.

Az imacsoport tagjai minden pénteken találkoztak a szentmise után, dicsőítették az Urat, tanították egymást, az evangélium igéi szerint, imádkoztak egymásért, és másokért.

2009-ben hét év után ért be az a gondolat, hogy a közösségnek nevet kellene adni és a mustármag példabeszédre esett a választás ( Mt 13,31-32).

Mustármag lett a neve, mert ha kicsi is a közösség, imádságban, kitartásban, erős hit által, ebből a Mustármagból nagy fa növekszik, amelyen az ég madarai fészket raknak. 2 éve, hogy a lelkiekben megerősödött közösségben, döntés született és csatlakoztak az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújuláshoz.

Ez a 10 év, gyümölcsöző volt, sokan megtértek, átadták életüket az Úrnak, megérezték milyen egy minőségi életet élni Istennel, Isten meghallgatta imáikat, sok gyógyulás, szabadulás történt a függőségekből.

A lelkinapon többek között szó esett:

Tanúságot tett, illetve tanított Zsombori Zsolt, az udvarhelyi Forrás közösség vezetője a megtéréséről, arról, hogy miként találta meg az Úr Jézus Krisztust egy Szentlélek szeminárium által,  majd tanúságot tett hitük megéléséről a családban.

"Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.hol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük." Mt 18,19-20

Tanított, hogy hogyan imádkozzunk hittel, az imát egy kézigránáthoz hasonlította, amelyet feldobunk az Úrhoz. A hitet, pedig a gránát biztosító szegéhez. A hittel elmondott ima olyan, mint egy kibiztosított gránát, és amelyik aztán felrobban és így, jó értelemben, nagy hatással van. A hit nélküli imák olyan gránátok, amelyek nincsenek kibiztosítva, amelyek csak megtöltik az Úr szobáját, anélkül, hogy felrobbannának. Tehát hittel imádkozzunk, figyeljünk az Úrra, ne csak mi beszéljünk, így tudjuk kibiztosítani kézigránátunkat, hogy az robbanjon fel, és ne maradjon hatástalan

A hit kegyelem, amelyet az Úr ad. Amikor az Úr nyit az életükben és közeledik, akkor ne szalasszuk el az alkalmat, hanem lépjünk, ahogyan ő is lépett, amikor a fenti ige megérintette a szívét. Ők mertek lépni a feleségével együtt Isten felé, hogy hittel kérjék a gyermekáldást. Ne szalasszuk el az alkalmat, mert az nem tér vissza. Az életben többször lép felénk az Úr és legyünk készek, legyünk nyitottak feléje. Ne szúrjuk el akkor az alkalmat ilyenekkel, hogy: nem vagyok méltó, nem vagyok alkalmas, most le vagyok terhelve, stb. Ez a Zsidókhoz írt levélben olvasható figyelmeztetést juttatja eszünkbe:

„Ha ma majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.”  Zsid 3,15

A közösségi életről is beszélt Zsolt. Sokan mondják, hogy szeretik Istent, de valahogyan ezt nem tudják kimondani testvéreik felé. Hogyan szerethetik Istent, akit nem látnak, ha testvéreiket, akit látnak, nem tudják szeretni.

„ Ha valaki azt állítja, hogy: Szeretem az Istent", de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” 1Jn 4,20

Szent Pált idézte, aki azt mondja, hogy: viseljük el egymást szeretetben. Ez a testvéri szeretetnek, Jézus parancsának, egy emberibb formája. Szent Pálnak volt némi tapasztalata a közösségi életben és tisztában volt azzal, hogy a testvéri szeretet színe-java abban áll, hogy elviseljük egymás hibáit.

„Viseljétek el egymást szeretettel.”  Ef 4,2

A téves közösségi magatartásokról is szólt. Van, aki úgy jön a közösségbe, hogy zárkózott és nem adja önmagát. Van, aki csak szemléli kívülről a közösséget, hogy most jobb volt-e vagy sem. Elmondta, hogy a közösség nem másokról szól, hanem rólunk, hogy mi milyen viszonyban vagyunk az Úrral, hogyan adjuk magunkat teljesen át a közösségben, hogyan ajándékozzuk szét önmagunkat a közösségben. Ha valaki csak a jogait nézi, és mindig csak magára gondol a közösségben és folyton csak róla, és sérelmeiről van szó, az elveszi a levegőt a közösség többi tagjaitól. Az ilyen közösséggyilkos.

Szentségimádás, majd szentmise zárta a napot, amelyet Czikó László helyi plébános vezetett.

Sándor Tünde közösség vezető