Új erőt kaptam és vigasztalást Istentől
Az idei karizmatikus találkozóra készülődve főként a vállalt imaszolgálatra összpontosítottam, hogy jó eszköz lehessek az Úr kezében és általam munkálkodhasson a testvérekben. De Isten annyira jóságos és kegyelmes, hogy engem sem hagyott „érintetlenül”, és újra megmutatta, hogy Ő a vesék és a szívek vizsgálója (Jer 20,12), nagyon jól ismer és tudja, mit és kit vittem a szívemben magammal. Már a reggeli dicsőítésben erőteljesen átéreztem, hogy bárhogyan is van, az én „hús-vér templomom” Neki épült, az Ő dicsőségére, és szívem minden húrja Róla kell(ene) muzsikáljon. De ennél is mélyebben szólított meg Jézus a szentségimádásban, amikor a legfájóbb sebemet érintette és gyógyítgatta, hiszen nekem is van olyan szerettem, aki ott lehetett volna, de nem volt ott jelen, akinek (úgy tűnik) nem elég már az én példám, az én tanúságtételem, és emiatt bizony én is sokszor tehetetlennek és gyengének érzem magam és sokszor tör rám a lelki belefáradás a harcba. De könnyeimen át a Szentlélek alaposan megmosott, és aztán Jézus magához ölelt egészen a szentmise során a szentáldozásban. Új erőt kaptam és vigasztalást Tőle, és valóban átéltem azt, hogy Jézus mindennél többet ér nekem, és ha mindenki másban csalódnom is kell, Őt nem veszíthetem el. És szintén Ő tart meg a közösség által is, amennyiben megteszem a magam részét, bátran felvállalom önmagam és elköteleződöm a közösségben. Hála és dicsőség Istennek ezért a találkozóért és minden gyümölcsért, amelyet ezen keresztül érlel bennem. Ugyanakkor külön öröm számomra, hogy a közösségünk nagy számban és együtt vehetett részt ezen a találkozón, ezáltal is növekedtünk az egymás iránti alázatban, szolgálatkészségben és az ajándékozás-ajándékozott szerepekben is.
B. Eszter
Kategória: Tanúságtételek